Kelet-Szlavóniában Eszéktõl mintegy
18 kilométerre délre, az Eszék-Vinkovci út
és vasútvonal, valamint a Vuka folyó háromszögében
helyezkedett el Szentlászló.
Szentlászló ma is ott van. Létezésének nyomait senki sem törölheti el. Sajnos ma már csak egy lerombolt, kifosztott, felgyújtott, holt falu, tele kísértetekkel.
Majd' ezeréves település, amelynek magyarok voltak az õslakói. Egyes kutatók szerint Szentlászló a Lackfi, Apor, Beriszló, Török családok birtoka volt. 1475-ben mint erõsség szerepel. A XIX. századi feljegyzések szerint Szentlászló tiszta magyar falu volt, lakosai református vallásúak.
Az 1404-ben épült református templomot, amit 1878-ban újítottak fel a háború elõtti képére, sajnos 1991. október 1-jén az agresszornak sikerült aknavetõkkel és ágyúval lerombolnia. Számára semmi sem szent.
Szentlászlónak 1892-ben volt magyar iskolája, amelynek a horvát kormány adott nyilvánossági jogot.
Bár a lakosság nagy része magyar volt, a II. világháború után más nemzetiségûek is letelepedtek a faluban. Az ide települt horvátok, szerbek, olaszok, muzulmánok, macedónok, németek és lengyelek jó viszonyban éltek egymás mellett. Sõt mi több, a telepesek átvették a magyar kultúrát és életmódot, hiszen magyar faluba költöztek.
Több könyvet töltenek meg a nép életérõl, a nagycsalád szervezetérõl, a zadrugáról szóló, vagy a népköltészeti mûfajokat számbavevõ munkák, amelyek Szentlászló újraírhatatlan múltját õrzik. A szlavóniai magyarok sokáig vigyázták építési hagyományaikat is: tölgyfa talpfákra szerkesztették az utca felõl ablaktalan házaikat, messze földön híres faragott tornác- és hambároszlopaikat, s kócsagjaikat, azaz ácsolt ruhásládáikat a legarchaikusabb motívumokkal díszítették. Csak az utolsó évtizedek jómódja sodorta el ezeket a szép számmal megtûrt építményeket, s helyükre a polgári jólét külsõ jelét mutató "divatos" hajlékok kerültek.
Évszázadokon át a szentlászlóiak megõrizték eredeti nyelvüket, népviseletüket, népszokásaikat. Ragaszkodtak hagyományaikhoz, õseik emlékéhez: a múlt idõk rekvizitumait kegyelettel helyezték el a néprajzi és múzeumi gyûjteményben.
Valamikor idejártak a Magyar Tudományos Akadémia leghíresebb néprajzkutatói, nyelvészei, népzenekutatói, hogy lejegyezzék az utókornak a település sajátosságait, a szlavóniai magyarság eredeti tulajdonságait.
A virágzó Szentlászló neve mára a pusztulás, az elhagyatottság, az odaveszés jelképe lett. Az õsi portákon írmagja sem maradt Szentlászló népének.
Utolsó frissítés:1998.
március 19.